A Perfect Circle Hungary

Dátum: 2004.07.25.
Szerző: Laurie Steele
Eredeti, angol nyelvű forrás: knac.com
Fordította: thinice
Fordítás publikálva: 2004.08.10.
Fordítás forrása: Headbanger Metalnews

Két albummal állt eddig elő az A Perfect Circle: a 2000-es Mer De Noms-t tavaly követte a The Thirteenth Step. Sokaknak valószínűleg a banda nevének hallatán az excentrikus frontember, Manyard James Keenan ugrik be először, esetleg a volt Manson basszer Jeordie White. Billy Howerdel viszont az a bandatag, aki a dalszerzéstől a produceri teendőkig talán a legtöbb szinten kivette a részét a zenekar tevékenységéből. Ő nyilatkozik most a banda múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Billy, ez a te projected - hogy a divatos szóval éljek – és amennyire én tudom, eredetileg egy énekesnőt szerettél volna a csapat élére. Mi vett rá, hogy másképp dönts, és megbántad-e a döntést?

Nem volt ez olyan sziklaszilárd elhatározás a részemről, inkább csak felvetettem valahol, mint ötletet, aztán mindenkinél ez ragadt meg. Amikor Maynard felhozta a közös munka ötletét, azt gondoltam, ez csak jó lehet. Hatalmas énekes, és már jóval azelőtt a csodálója voltam, szóval nem ez volt életem legnehezebb döntése! De azért egyszer a jövőben, talán majd felvetődik újra az énekesnő gondolata.

Bár a bandát sokat szupercsapatként emlegetik, én azért emlékszem, hogy te régen gitár tech voltál. Ez tulajdonképpen az első saját projected?

Igen, határozottan. Hacsak azt a háromtagú kis feldolgi bandát nem számítjuk, ahol 6 hónapig gitároztam réges-régen. Azt leszámítva ez az első zenekarom.

Pont ezért talán nem éppen neked kellene ezt a kérdést feltennem, de mivel a banda többi tagja nagyrészt ismertebb csapatokból jött [Tool, Marilyn Manson, Smashing Pumpkins], már eléggé le volt betonozva előttetek az út. Te hogy látod, jobb esélyekkel indult az ismertség miatt a zenekar, vagy ugyanúgy bizonyítanotok kellett, mint bárkinek?

Nem tudom. Szerintem ez kétélű fegyver. Néha használ az ismertség, néha árt.

Konkrétan?

A jó oldalon áll az, hogy ugye a többi projectek rajongóinak nagy része itt is velünk tart – ez különösen Maynard esetében kézzelfogható. De amikor kezdtük a projectet, 200 fős termekben játszottunk és még azt sem voltunk képesek megtölteni. Egyszerűen időbe telik, mire az emberek veszik az adást, hogy létezel. Az Internet ugyan sokat segít, de azért nem volt könnyű. Mentünk mondjuk turnézni a Nine Inch Nails-szel, megkaptuk David Fincher-t a klipünkhöz, figyelt ránk a Virgin Records…ez és Maynard reputációja rendesen előrerepített bennünket. Aztán persze az új tagok karrierje is óriási mértékben számított, csak hát…szóval ez a szupercsapat-dolog nekem nem annyira tiszta. Arra gondolok, hogy nem is tudom, ez tulajdonképpen sértés-e vagy dicséret. Talán a papíron számít, vagy nem is tudom. Az életben meg annyi, hogy hiába volt itt mindeki ilyen-olyan bandában, 11 hónapig összezárva dolgozunk, és érezzük, hogy mi így vagyunk egy csapat. Ez így volt már az első hetektől.

Csak hogy tisztázzuk, ez nem sértés volt. A szupercsapat alatt csak azt értem, hogy nem kell mindent előlről kezdenetek, felküzdeni magatokat az utcáról. Megvannak a kapcsolataitok…mindenesetre, elmondtad, ezek hogyan segítettek. Mi az, ami hátráltat?

Ugyanez. Az elvárások, hogy egy szupercsapat vagyunk. Én ugyan ezt az életben nem mondanám magunkra, de ha már valaki ezzel jön, általában úgy vagyunk vele, hogy hát ja, aztán le van tudva. Tiszta hülye helyzet, mindig poénkodunk is ezzel.

És te személyesen hogy élted meg ezt a hirtelen reflektorfényt – a gitárhangolástól, soundcheck-től az igazi színpadi élményig?

2000-ben amikor kezdtünk, gőzöm sem volt, hogy megy ez az egész turnézás, és mivel jár…az elejétől fogva teljesen elérhetetlennek tűnő céljaink voltak. Aztán Maynard-dal kitaláltuk, hogy 1999 karácsonyára kihozunk egy lemezt. Ez persze teljesen képtelenség volt, de baromira motivált minket, és májusra sikerült is, ami azt jelenti, hogy januárra már a kiadónál volt a cucc. Onnantól meg beindult az egész mókuskerék, “Oké, ezzel megvagyunk. És ezután? És ezután? És ezután?”. Kevés alvás, rengeteg meló, és amikor nagy sokára lett 1 percem, hogy elgondolkozzak, visszakívántam a régi életemet. Szerettem azt a munkát, és most is szívesen szöszmötölök a stúdióban. A producerkedés is érdekel, és igyekszem felhasználni a tudásomat ebben a bandában… főleg, hogy pénzt takarítsunk meg. Persze érdekel más ember véleménye, de a végeredmény mégis az, hogy fizetsz valakinek olyan munkáért, amit te is meg tudnál csinálni. Szóval ez a dolog ott van a jövőben, mint lehetőség, de egyelőre persze még nagy luxus lenne. Manapság az embereknek nagyon változékony az ízlésük, legalábbis Amerikában. Máshol meg egy tíz éve népszerű banda még ugyanúgy nyomja a fesztiválokat, megvan a közönsége. Nálunk meg az van, hogy az emberek szeretnek valamit egy hónapig, aztán valami totál más után néznek. Soha nem tudhatod, mit hoz a jövő.

Ez a sok más banda, ami párhuzamosan fut a tiétekkel – Maynard a Tool-ban, Josh folytonos vendégeskedései szinte minden stúdiózó csapatnál – szerinted elveszi tőletek az energiát, vagy pedig épp ellenkezőleg, segít friss ötleteket hozni?

Egy kicsit talán mindkettő. Persze az elejétől fogva tudtuk, hogy ez a helyzet van, azért mégis talán jobb lenne, ha folyamatosabban menne ez a dolog. Turné, kis szünet, lemezfelvétel, megint pihenés…szerintem sokkal erősebbek lehetnénk így. De persze igazad van abban, hogy biztos hoz új dolgokat a csapatba ez a szitu, ami nem lenne, ha csak a saját kis világunkban mozognánk. Én most csinálok egy szóló projectet, erre fogok koncentrálni egy ideig, és meglátjuk, mi fog kisülni belőle. Tényleg még én sem tudom, mi lesz. Van pár nóta megírva, de szeretnék valami még számomra is ismeretlen új stílust kipróbálni. És behozok egy producert, aki remélem segít…tudod, én se nagyon szeretném öt évre bedobozolni magam egy adott hangzásba.

Van már konkrét ötleted a bandatagokat illetően? Amennyire tudom, Josh Freese elég gyakran felbukkan más projectekben, szóval akár ő is szóba jöhet…

[Nevet] Igazad van, és tudod mi a vicces, még beszéltünk is róla Josh-sal! De az az igazság, hogy pont vele nem akarok együtt dolgozni, mert ennek a bandának a zenéje nagyrészt a mi munkánk, és lehet, hogy tudnánk kicsit változtatni, de…még nem tudom, igazából mit is szeretnék kihozni ebből. Meg hát elég nehéz is lesz másoknak velem így, hogy itt az A Perfect Circle. Ugyanaz a helyzet, mint Maynard bandatársaival…ott ő volt az, aki eldönthette, hogy két banda között fog ingázni. Most pedig nekem kell ugyanígy ezt ledirigálnom valakiknek. Ez majdhogynem egyfajta bűntudattal jár együtt. Na mindegy, valami mást is ki akarok próbálni, hogy hogy alakul, majd elválik!

Van olyan zenész, akivel még nem dolgoztál együtt, de lenne kedved hozzá?

Nem igazán. Nem tudom. Azaz, lenni lenne rengeteg, de komolyan még nem gondolkoztam el ezen. Az újabb zenék közül is inspirál sok minden, egy-két stílus felé magam is közelednék, de még ez sem forrott ki valami nagyon…mert valamelyiket aztán mégiscsak meghagynám pusztán hallgatnivalónak. Például imádom a Fiona Apple-t, mégsem csinálnék semmi olyasmit. Vagy talán mégis? Ki tudja, hehe.

Egy utolsó kérdés: hogyan látod az A Perfect Circle jövőjét, mi lesz 2 év, 5 év múlva? Még akkor is szívesen benne leszel ebben a projectben?

Igen, mindenképpen. Ha Maynardnak lesz ideje a Tool mellett, és én is megcsináltam a magam formációját, ha Jeordie is szabad lesz és Josh is, meg még talán Troy és Paz is visszatérhetne, ki tudja…egyszerűen sose tudni mi történik!