A Perfect Circle Hungary

Dátum: 2003.10.08.
Szerző: pjuan
Forrás: Passzio Rock Klub

Emocionális erő árad a lemezből. Olyan erő, ami nagyon kevés (nagybetűs) MŰ-ből tud áradni. Első lemezüknél is sokkal inkább énekel “kizárólag” nekem, neked, a hallgatónak exkluzívan Maynard. Egy verses költeményben találjuk magunkat, hallgatás közben előjött gondolatok világában. Olyan, mint József Attila írta 1937-ben: MAJD CSÖNDBE FAGYNAK A DALOK…

Majd csöndbe fagynak a dalok,
a hősiség eloldalog,
irgalmat kérnek a balog
és kapzsi szenvedélyek.
Ugye jobb, hogyha nem csalok?
És mert én úgyis meghalok,
azt se kivánd, hogy éljek.

Sikerült Maynardnak maga köré gyűjteni azokat a kreatív egyéniségeket, akik eddig bandáikban elbújva zenéltek. Bennük van az a gondolatiság és őszinteség, ami ebben a tökéletes körben kell. Mint a TOOL munkásságának híve, sok különbséget látok az anyabandával összehasonlítva. Mélységben azonos szintre süllyednek a dalok. De ez a zene valahová a CURE világa felé visz, az a zene pedig önmagához. Ha az egyetemes (jó nagy közhelyként) zenei értékeket keresem, itt sokkal közérthetőbben vannak a gondolatok megfogalmazva. Nem egyszerűen, nem direkten, hanem elvonatkoztatva és önmagába fordítva a hallgatót. Mint egy film, peregnek a lassú, vagy ritkábban a gyorsabb képek. Belefeledkezve a rejtett érzelmekbe. Mint a versekben, igazán a költőtől szólnak, és az ő világáról… legalábbis ezt hitetik el a hallgatókkal…

Talán, egészen pontosan, senki sincs tisztában azzal, hogy mit is jelent a zenében a “progresszív” szó. Sok értelmezése van. Az értelmező kézi szótár szerint: haladó, élenjáró, fokozatosan emelkedő. Az én értelmezésemben ez a zene mélyen progresszív. Minden kitételnek maximálisan eleget tesz!