A Perfect Circle Hungary

Dátum: 2004.12.28.
Szerző: pjuan
Forrás: Passzio Rock Klub

Ismét egy főleg feldolgozásokat tartalmazó album. Azt hiszem, hogy már mindenki tudja, hogy az A Perfect Circle elsődlegesen a Tool frontember Maynard James Keenan szóló projectje. Úgy döntöttek, hogy nem egy új lemezzel rukkolnak elő, hanem egy olyan lemezzel, amivel jónéhány klasszikus rock-punk nótát alakítanak át saját képükre. Így született a Depeche Mode “People Are People”, Devo “Freedom Of Choice” vagy Marvin Gaye “What’s Going On” című dalát is szét depressziózták, de a legismeretebb John Lennon dal és még a 11 sláger. Az áthangszerelt, “átTökéletesKörösített” dalok egységesen sötétek és intelligensek.

Komoly lelki törért okozott az “eMOTIVe” nekem. 12 mega zenei bomba dalt dolgoztak fel, és nem szégyellték, tisztelték meg őket. A lemezt egyszerűen “a collection of songs about war, peace, love and greed”-nek készítették. Minden dal mögött kemény munkát lehet érezni, és nagyon sok gondolatot, érzelmet. Ez a lemez nem egy érzéketlen pénz keresési album. Kőkemény mondanivaló lapul bennük. Ez mindjárt az első dalban, a Crucifix ANNIHILATION című dala. A dalt végig súgja Maynard. Keménység, elvontság, indulás van darabban. Megadja az alaphangulatot.

Mindenkinek más jut eszébe Lennon IMAGINE daláról. Nekem amolyan hippi himnusz volt eddig, tele gondolatokkal. Itt lassú, vontatott, monoton dark szerepet kap. Mégis megmarad benne az eredeti “hú’ baz’, mekkora nóta” érzés is. A hangszerelés tökéletesen az eredeti és az APC között van. A hegedűktől ősi hangulat uralja, mégis sötét, mint az éjszaka a lassú, monoton érzelmektől.

A PEACE LOVE AND UNDERSTANDING Elvis Costello sikerdala volt. Igazi anti dal volt, és maradt is. Zajokkal, monoton akusztikus gitárral kisérve. Amikor egészen kicsit beindul az alaptéma, és megjelenik a dob és a végtelenül elvont hegedű a zajok alatt és fölött puszta zavarodott béke érzetem támadt. Zavaros, és tökéletes a maga nemében.

A COUNTING BODIES LIKE SHEEP TO THE RHYTHM OF THE WAR DRUMS, a háború dob ritmusa. Animált Bush ellenes, flash klip is készült hozzá, ami megtekinthető itt . Nem kell részletezni a célokat, csak együtt kell velük gondolkodni.

A WHAT’S GOING ON Marvin Gaye fantasztikus dala. Itt belassult, elvont köntöst kapott a családi kötelékekről szóló dal. Ebben a lassú köntösben, dark slágerként is nagyszerűen slágeres. Maynard félelmetesen énekel, vagy inkább súgja a dallamot. Folyamatosan alakul a nóta zenéje, ami végig felkavaróan U2-s hangulatot áraszt.

Szintén hasonló a WHEN THE LEVEE BREAKS, ami eredetileg a Memphis Minnie blues nótája, de igazán híressé a Led Zeppelin tette. Lassú, zongora, dob és felelgetős énekkel született meg. Itt is erősen a U2 juthat az eszünkbe, főleg a magasabbik énekhang, és a basszusgitár alapjának hallatán.

A Devo dalaként felkerülő FREEDOM OF CHOICE egy punk nóta, aminek az éleit ők sem tudták levenni. Keményebbek, mint az eddigi dalok, de a punkra jellemző éneket is megkapjuk. De érzékelhetjük az igazi APC-t is, mert a dob és az egész hangszerelés rájuk a legjellemzőbb. A gitár pedig ismét kőkemény U2 hangulatban született.

A PEOPLE ARE PEOPLE a mostanában kötelezően felírt Depeche Mode feldolgozás. Az APC csak hozzátett a dal elvontságához. A gitárok, a samplerek, és a dal alaptémája is átjön rendes elvontsággal. Már nem is pop zene ez, mint eredetleg hanem gothic. Elvont, és ismét teljes APC hangszerelést kapott a különben nagyon lassú ipari zajokkal felszerelt nóta.

A PASSIVE a csapat saját dala, ezen a lemezen a második. (De a COUNTING BODIES LIKE SHEEP TO THE RHYTHM OF THE WAR DRUMS-ot inkább ne nevezzük teljesértékű dalnak.) Leginkább nem térnek el a saját lemezeiken eddig is használt zenei képlettől. Slágeresebb és egyben elvontabb is, mint a TOOL. Keményebb és gyorsabb, mint az eddigi dalok, de van benne valami lejtés, ami mégis az eredetiséget teszi hozzá a dark feelinghez.

Klasszikus a GIMME GIMME GIMME című Black Flag nóta is. Olyan mélyen sötétre sikeredett a lassú és iszonyatosan depresszív sampleres zene, hogy a slágerségét simán kivették. A maradékban csak a gondolatok és a refrén monotonítása maradt.

A LET’S HAVE A WAR az ismeretlenebb Fear dala eredetileg. Itt a dobok sokkal groove-osabbak, mint bármikor a banda történetében. Az alapképlet nem változott, csak a megoldás. Kőkemény elvontság a dal, kőkeményen intelligens zenei feldolgozás.

A lemez utolsó dala a simán többszólamú énekkel előadott FIDDLE AND THE DRUM című Joni Mitchell nóta. Maynard úgyénekli, mintha ő írta volna. Átéléssel, és tökéletesebben, mint az eredeti.

Összefoglalva: Ez a lemez elsőre meglepő is lehet. Ha az első két lemezük jár a fülemben, akkor kevésbé tetszik, mert alapvetően nem a saját érzelemviláguk jelenik meg. De amit művelnek a dalokkal az a feldolgozások között egyedülállóan eredeti. És ez a lényeg! 10 / 8 - csak mert mégiscsak egy feldolgozáslemezről van szó, mégha nagyszerű is.