Aenimablog

Dejó. Végre kialudtam magam. Rengeteget aludtam. Még mindig így nézek ki kb: mint egy seggarc

Az új Deftones album holnaptól a boltokban. A myspace oldalon meghallgatható az egész lemez. Az első nóta, egy szokásos ‘deftones ízű’ pszichedelikus elszállás rögtön nagyon megfogott. A fiúk kiváló minőségű lemezt alkottak. Igen szar érzés volt, hogy akkor léptek fel Budapesten, amikor jöttünk haza prágából a TOOL koncertről. Bár már láttam őket Bécsben a White Pony turnén a Taproot és a Linkin Park kíséretében. (lol). Az igazat megvallva kicsit hamiskás volt Chino, de ennek ellenére felejthetetlen élmény marad a buli. Ez a mostani lemez nekem a pónis albumot idézi. Szerezzétek be mindenképpen.

No és itt van a Mastodon, amit nem nagyon tudok hová rakni. Az új lemezről a Sleeping Giant nótát megkedveltem (köszönet illeti Évát és Tamást, akik győzködtek). Valahogy még mindig nincs átütő hatása a dolognak. Azért igyekszem. Talán túl sűrű, túl tömény. Mindenesetre beszereztem a lemezeiket a közelgő koncert miatt. Lassan be fog érni. Érzem.

Harmadikként meg a Neck Sprain album, amiről olvastam nagy ömlengéseket és lehúzó kritikákat is. Nálam a hazai színtérben kiemelkedőnek számít a hangzás. Az énekes Pistát és a dobos Sándort külön-külön is sokra tartom, így együtt meg aztán végképp. Hiányoltam azt a vastag éneket, amit Levente produkált bár kétségtelen hogy P. jobb énekes. A zene viszont véleményem szerint nagyon brutál lett, hazai Panetra. Megyek koncertre, ha jönnek erre.

Cowboy megérkezik a kocsma elé. Leszáll a lóról, bemegy, odaballag a pulthoz, kér egy whiskyt, s elkezd iszogatni; a zene megy, nagy a sürgés-forgás. Egyszer csak berúgja a lova az ajtót, feszült csend, odamegy a bárpulthoz, kér egy pohár whiskyt jéggel és szóda nélkül, felhörpinti, sóhajt, megtörli a száját, majd kilibben a libbenőajtón. Dermedt csend. Ekkor a cowboy megszólal: Ez ilyen. Ez nem köszön.