Aenimablog

Végetért egy újabb év, ilyenkor az emberek statisztikát, listákat készítenek, összegzik az eseményeket, konzekvenciákat vonnak le. Nincs ez másképp nálam sem. A blog archívuma már egyfajta összegzése az elmúlt 12 hónapnak. Kiemelkedő történések idén is voltak, szerencsére az év második felétől többnyire pozitív értelemben. Bővült a családunk egy taggal, megszűnt a munkahelykeresési rémálom, rendeződött a viszonyom pár emberrel. Valószínűleg az egyensúly kedvéért azonban csalódnom kellett számomra nagyon fontos emberekben, el is vesztettem néhány barátságot. Így megy ez. Sikerült viszont eljutnom olyan helyekre, amelyeket szerettem volna látni, újra volt néhány emlékezetes koncertélményem, jó könyvek, amelyek nagy hatást gyakoroltak rám. Összességében jó évet zártam, kevesebb hullámvölggyel mint korábban és több boldog pillanattal. Jövőre is hasonlókat remélek. Mindenkinek kívánok olyan új esztendőt, amilyet szeretne magának. B.ú.ék.

Tegnap arra vállalkoztam, hogy megnézek egy kínai operát. 50 percig bírtam.  Ízelítőül: (1:25-nél kezdődik a lényeg.)

amikor román rendszámú olaszul beszélő emberek útbaigazítást kérnek szlovák rendszámú angolul tudó magyaroktól.

Megnéztem. Ha tiszta lappal akarsz indulni, ne olvass tovább. Ha kíváncsi vagy mindenáron a véleményemre, akkor figyelmeztetlek: spoilerveszély!

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

Röviden és tömören: szar. Holott a kivitelezés jó lett, szépek a rajzok, méltó a grafika az elsőhöz. A szinkron szintén elsőosztályú, bár Rudolf Péter nekem sántított. A zene már haloványabb, ettől sokkal jobbat össze lehetett volna hozni. A sztori viszont vérszegény, unalmas és ötlettelen. Az első tíz percben nem is értettem, hogy az új szereplő Stanley mi az úristenért kereste fel Pafrikában a vén csávót, amikor köszönés után rögtön továbbállt… A dzsungeles jelenetek unalomba fulladnak, majdnem elaludtam rajtuk. A szóviccek, amelyekből szerintem egy sem lesz tartós, erőltetettek és kínosak. Torzonborz a nevem, szólíts csak Torzonnak. Én lenni Torzon, You Stanley (mondja ezt Tarzan mintájára a borz). Én maradtam egyedül élve borz az alomból - panaszolja Torzon. Ó, borzalom! - szörnyülködik Stanley… (lehet bennem a hiba, ezen én is csak szörnyülködni bírtam, annyira fárasztó). A sok kikacsintás a külföldi filmekre pl. Star wars, Gyűrűk ura, Oroszlánkirály, Transformers, Matrix stb. még vicces is valamennyire és Korda Gyuri pókeres közvetítésén őszintén röhögtem. De azon egyébként is szoktam. A bevezetés olyan hosszúra nyúlik, hogy a vadmacskákra és az első részből ismert arcokra alig marad idő. A régi karaktereket megcsúfolták ezzel a koncepciótlan erőlködéssel. Kár.
Összességében azért egyszer meg lehet nézni. Ha szeretjük a fárasztó szójátékokat még szórakoztat is, de meg sem közelíti azt az intelligens humorral megrajzolt, kiválóan megformált jellemeket felvonultató, fantasztikus zenével megtámogatott kiemelkedő rajzfilmet, amit a Macskafogó 1 jelent számomra. Adhattak volna neki más címet…