Nem oly rég egy munkaközvetítőnél kitöltöttem egy tesztet. Eredménye: Határozott, magabiztos fellépésű, gyors döntéshozatal, reális önkép, jó emberismeret. Vezetői kvalitások.
Eddig ezt nem sok dolog támasztja alá. Utoljára a Mókus őrsöt vezettem, meg egy kis áramot, amikor a vasaló meghibásodott.
Talán ez volt a baja a múltkori interjún a k i s k ö c s ö g n e k?
A mostani válogatásba néhány kivétellel lassú nóták kerültek. Tekinthetjük egyfajta nosztalgiázásnak is részemről, hiszen egyik sem mai darab, illetve nagyrészt már feloszlott bandák, elhunyt előadók dalait választottam. Hallgassátok.
Azon kihalófélben lévő fajta vagyok, aki még rendelkezik vezetékes telefonnal (egyetlen oka: csak adsl érhető el a környéken). A számom nem titkos, telefonkönyvben bárki által elérhető, megtekinthető. Lehetséges, hogy ennek köszönhető az az átlagos napi 2-3 hívás különféle programok, termékek ajánlásától kezdve, politikai hirdetéseken, mindenféle kedvezményeken, akciókon át, telefonálási, tévénézési, internetezési, takarítási, joghurtevési szokásaimra kiterjedő felmérésekkel bezárólag. Van amikor rendes vagyok és végighallgatom őket.
A mai egyik hívást közvetlenül ebéd előtt kaptam. Szerettek volna meghívni egy egészségmegőrző előadásra, ahol a béltorna fontosságáról és a salaktalanításról tartanak előadást. Majd részletesen elkezdte felolvasni az illető mi minden van az ember székletében. Asszem megint kiveszem az elemeket a telefonból…
1. Ha átlépte a határt a cucc, beérkezik a Magyar Posta Részvénytársaság Nemzetközi Üzletág Nemzetközi Postakicserélő Üzem Nemzetközi Csomagkicserélő Osztályára (rövidítve MPRTNÜNPÜNCSKO). Nem, nem poénból írtam, tényleg van ilyen. Itt aztán eldöntik erre kiképzett nénik-bácsik, hogy vámmentes-e a dolog avagy nem. Bátorkodtam megkérdezni, hogy milyen jogszabály, rendelet, EU-s akármiben található meg ennek a szabályozása (mégiscsak egyszerűbb az illetékest faggatni, mint a VPOP honlapját bújni), erre a hölgy közölte a telefonban, hogy ezt így ők már ránézésből megmondják. Ejha. Node lépjünk tovább. 2. Miután kiderült hogy vámköteles a dolog (az esetek nagy részében ránézésből az), felbecsülik az értékét (biztos ránézésből). Azt tudni kell, hogy a termék szállítási költséggel növelt árára terhelik a vámot és az áfát. 3. Ezek után levélben értesítik a címzettet a fizetendő összegről, és nyilatkozni kell a válaszban, hogy vállalja-e a befizetést. Ezt vissza kell küldeni, majd a megállapított pénzösszeget befizetni, különben a hatóság elidegenítheti a terméket. 4. Ha minden kötelezettségnek eleget tett a címzett, akkor elküldik a csomagot a lakhelyhez legközelebb eső postára. Egyszerű ez.
Most járok a második fázisnál. Azt olvastam, hogy a MPRTNÜNPÜNCSKO elég sok csomagot benyelt már, néhány csomagküldő feketelistára tette Magyarországot a postai visszaélések nagy száma miatt. Ha valaki szerencsés, akkor hozzájut akár féláron egy áhított cucchoz, ha nem az, ellopják, vagy akkora közterhet vetnek ki rá, ami ráver az itteni árakra is. Most segíts Fortuna…
Február 28. és március 1. között immár másodjára kerül megrendezésre a Web 2 szimpózium. Szembeötlött rögtön, hogy az első napra meghívott vendégek között van Bőgel György, aki a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának docense. Korábban már ajánlottam a blogját, de most újra felhívnám a figyelmet rá, az utóbbi bejegyzése különösen tetszik. Mióta nyakig benne vagyok az álláskeresésben, ez épp egy érdekes és aktuális téma. Miközben a szimpóziumról olvasgattam, rábukkantam még egy igen jó írásra (lol), egyébként az egész blog nagyon színvonalas és szórakoztató, rendszeresen fogom olvasni. Akit pedig érdekel a web 2 konferencia, itt találhat róla információkat.
