lights go out
Demo bemutatómat folytatva említés teszek egy másik CD-ről, a Lights go out zenekartól, ami a postaládámban landolt nemrég. Most vettem észre, hogy a köszönet rovatban név szerint említenek is engem. Hm. No kezdjük az elején: a csomagolás szép, ízléses, főleg, hogy hando képe van a borítón, sőt ahogy látom a fokk társaságból razide és hurka is szerepel fotósként. A zenéről röviden és tömören annyit mondok, hogy ha valaki szereti az In Flames újabb anyagait, ez a típusú modern, súlyos metálzene is be fog neki jönni. Az énekes üvölt, ordít, sikít és próbálkozik dallamos énekkel is. Valaha kedveltem az ilyen stílust, mára kinőttem belőle, a harmadik számnál megunom, mert monotonnak és egysíkúnak érzem. Hazai viszonylatban jók a srácok, a lemez tisztességgel össze van rakva, a keverés tetszik, szépen szól. Talán egy-két helyen hamiskás a gitár, és a dallamos vokáltémákkal is lehetne kekeckedni. Összességében látszik, hogy van benne meló, amit értékelünk. Épp koncertezik a zenekar, úgyhogy élőben is el lehet csípni őket. Köszönöm Petyának a CD-t.
Egy csomó nő annyira gátlástalanul nyomul a fiúkra, hogy nem kell azon csodálkozni, ha a teremtés koronái nem akarnak két szalmaszálat sem keresztbe tenni a nőkért. Felesleges, hiszen tálcán kínálja magát egy csomó liba. Néhányan nem születtek túl szerencsés genetikai adottságokkal, úgyhogy muszáj valami pluszt nyújtani, hogy felhívják magukra a figyelmet. De nem így kellene. Ki nem állhatom az ilyen típusú hölgyeményeket. Évődnek cseten, mindenféle fórumokon, kihasználnak minden lehetőséget, ahol lehet játszogatni a hímekkel. Főleg akkor szoktam felháborodni, ha olyan fiúval teszik mindezt, akinek köztudottan van társa. Persze mondhatjuk, hogy könnyű Katit táncba vinni, ha ő is akarja. Nem értem az ilyen lány motivációját. Skalpokat gyűjt? Vagy elismerésre vágyik? Egyébként ez kell a férfiaknak, biztosan simogatja az önbizalmukat és a hiúságukat a hízelgés, a lakkozás, a hülyítés, a színészkedés. El kellene gondolkozni tyúkeszű kislánykák, hogy a férfiak alapvetően vadászni szeretnek. Minél nehezebb megszerezni valakit, annál értékesebb lesz számára a trófea. Bár kétlem, hogy ezeknek az ostoba hányingerkeltő picsáknak távlati céljaik lennének… (bárki aki magára ismer ebben a postban, az nem a véletlen műve)
Kaptam egy névre szóló dedikált példányt fent nevezett zenekartól, amit köszönök. Bár nem vagyok a zenekar rajongója és különösebben az ilyen stílust nem kedvelem, végighallgattam tisztességgel a lemezt és néhány nóta kapcsán írhatnékom támadt, úgyhogy következzék egy (aránylag) objektív kritika. Az első észrevételem, hogy a dalok nagy részénél nem értem a szövegekben megbúvó szellemességet, nem hiszem, hogy egy hullámhosszon lennék a szövegírókkal. Vannak azért egyes darabok, amik mosolygásra fakasztanak. A zene egyfajta dallamos punkrock, ami leginkább koncerten tud ütni. Jó példa erre a kezdő Systemgörény, amelynek a gitárriffje nagyon szerethető rögtön elsőre, beindul az ember nyakizma és bólogatásba kezd. A szövegen jót derültem. A Kína című nóta a Green Day egyik dalára hajaz félelmetes hasonlósággal (nem mondom meg melyikre : ), mivel őket szerettem ezért bejön. Valahogy bennem van az inger, hogy ráénekeljem a GD vokáltémáját. A Géza bácsi szövege az a fajta óriási marhaság, amin még nevetni sem tudok, maga a nóta nem rossz, koncerten mocorgós fajta a maga egyszerű ritmusával. Jól lehet rá ropni élőben (már aki szereti a punkos tolakodós táncikálást). A Valóságban tetszik a riff, jó a mondanivaló is és számomra a vokál teszi a többi nótától eltérővé. Aranyos kis dal, átveszi a lábad a ritmust és már csak azt veszed észre hogy a második refrént már dudorászod. A következő nóta az Amikor olyan gyanúsan méregetlek. Hú ezt lehagytam volna az albumról, felejthető. A Miértben a dallam aranyos, többet ki lehetett volna hozni belőle, de szerintem a szöveg gyalázatosan rossz, nem vicces. A Dalocska tankcsapdás dzsi dzsi riffelés, négynegyed, tamtam, szintén koncerten táncolható darab. A szöveg talán a legjobbak között van, ebben fogalmaznám meg a zenekar ars poeticajat (már, ha van nekik ilyen) : “Nem sokat mond, es nem is olyan jó, de elhiheted, hogy mi nem vagyunk olyan állapotban hogy általában megmondogassuk a lényeget, mert ezt megteszik mások es ez már magában emelni fogja a fényüket ” A Karate tipikus punkrock, pörgős, ugrálós, koncertnóta, lekaratéz. A Vérzékeny lelkületű famíliában jó a gitártéma, a vokáltémák szinték ott vannak, bólogatós, de a szöveg gyenge megint. Középtájon a gitárkiállás kicsit szerencsétlen, sok hallgatással szokható. A Torgyán Józsefes kurvahosszú című epikus költemény kellemes dallammal aláfestett, viszont nálam a szöveg újra agyonvágja a teljes élvezhetőséget. Mandarinka Darinka - nem saját, eredetit nem ismerem, ha jól tudom egy mandarinról szól (meglepő módon). Élő fellépéseken üthet ez az egyszerű pár akkordos riffelés, a végén a punkoknak fenntartott ugribugriüssükvágjuk egymást résszel. Újabb Green Dayre hajazó nótánk a a Tűzmedve és a peronoszpóra. Első hallgatásra a lemez talán legerősebb darabja, végig nagyon jó dallamvezetéssel, kiemelkedően jó a vokál. A szöveg újra meghaladja az intellektuális képességeimet. A világnak ezen az oldalán, ebben jó a szöveg, a vokálban van egy kis erőszakos jelleg, ami kifejezetten jót tesz neki. A “ne aggódj..” résznél kicsit rezeg a léc, hamisnak érzem kissé, de ettől eltekintve az utcán felvett vicces felvételekkel együtt a lemez kiemelkedő darabja. Személyes kedvenceim a Kékre festett gyermekek és a Hold. Előbbi a fogós riff miatt, jó a nóta tempója, bár nem hinném, hogy koncerten annyira felkavarná a tisztelt közönség táncvágyát. A szöveg viszont újra egy érthetetlen hülyeség számomra. A Hold kissé kilóg a Hurkatöltő infantilisnek nevezhető stílusából, sokat hallgatható nóta. Tetszik a felépítése, tetszik a szóló is. Igazán megható a KegyeletsErtés, ami Jimmy emlékére született, vigyorogtam rajta egyet. A Lapostetű ficerál újra egy koncertnóta, amin lehet nagyokat ropni, mögöttes mondanivalót nem kell és nem is szabad keresni.
