Aenimablog

Emo: egyik szeme sír, a másik meg haj.

Szerda.

- Tessék!

- Jónapotkívánok, egy tökfőzeléket kérek.

Nagydarab konyhásnéni, sonkás karok, kötény. Tekintete kissé lassú, ahogy rámtekint, de sebaj, reméljük azért a kaja jó.

- Sárgaborsófőzelék?

- Nem, tökfőzelék. (khm, igen hasonlóak a magánhangzók, megértem a tévedést)

- Lesz még valami hozzá?

- Nem, köszönöm.

Kiszedi a főzeléket, a végén belepottyant egy nagy fasírtot. Kérdőn nézek rá, - Ja, azt értettem, hogy fasírtot is! - majd hüvelykujjával kihalássza a dolgot és kedvesen mosolyogva közli, hogy - Kettőszáznyócvan lesz!

Csütörtök. (adunk még egy esélyt, mindenki megérdemli)

- Tessék!

- Jónapotkívánok, egy csontlevest kérek nagyon kevés erőspistával.

Levesmerés közben hüvelykujját betámasztja jó mélyen műanyag edényem belsejébe, majd ugyanazzal az ujjal az eltévedt és kilógó cérnametélteket beleigazgatja az ételhordóba és a végén belerak egy fél evőkanál pistát. Diszkréten mosolyogva rámnéz:

- Lesz még hozzá valami?

- Egy adag rakott karfiolt kérek.

- Csomagoljam azt is? (nem, úgy gondoltam, hogy azt előbb megeszem itt, és a levest elviszem későbbre, mégis mit gondolsz???)

- Igen, legyen szíves becsomagolni.

- Hatszáznyócvan!

Adok egy 500 Ft-os kajacsekket és egy ezrest, mert apróm nincs. Visszaad 320-at.

- Ez így nem lesz jó, hiányzik még 500 Ft.

Nagy a tanácstalanság, nézi a kezében lévő pénzt, a pulton visszaadott pénzt és a kajacsekket. Látom, hogy forognak a kerekek. Beszól hátrafelé az ablakon:

- Józsikám, gyere segíts már, a hölgy nem jó kajacsekket adott, ugye ezt nem fogadjuk el?

Egyebet nem tudok elmondani. Kérem kapccsojja ki.

EKCÉMA - Kiújult. Igen, vakarom.

Fél kiló liszt, némi só, fél kiló főtt krumpli, egy margarin, élesztő, két tojássárgája összegyúrása, kelesztése, kinyújtása, szaggatása, sütése után:

Jó étvágyat nekem!

Hogy néz ki egy japán vagy egy kínai billentyűzete?