Aenimablog

biciglivel járnak ide sokan… (találós kérdés: hol van ez?)

Amikor aktuális volt a koromnál kifolyólag a középiskolai szerenádozás és éjszakai üvöltözés, másnapi bolondballagás, akkor is utáltam. De most, hogy nem tudtam tőle aludni, főleg. Vitte volna el az orbánc kiskorában, aki kitalálta.

Új kedvenc a postrock vonalról Johannesburgból:

A lakásfelújításban egy jó dolog van: a vége. Sajnos ettől még igen távol állunk. Egyszerűen hihetetlen, hogy a megrendelőnek kell(ene) alkalmazkodni a “szakemberekhez” és felháborító, hogy ott próbálnak átvágni, ahol tudnak. A felvállalt határidőkre magas ívben tesznek, az árakat munka közben is változtatják. Nyelem a port hetek óta, szekrényeim nincsenek, úgyhogy azt csináljuk mint Tóték. Dobozolunk.

Jelentem ajtó viszont már van és be is lehet csukni. (szmájli)

Úgy tűnik az összes bécsi koncertet megzavarja mostanában valamilyen csapadék, a Porcupine treet hóesés, zápor, zivatar, a mostanit jégeső. Az időjárás miatt lemaradtunk a Jakob elejéről, de azt kell mondjam így sem csalódtam. Nagyon szeretem a postrock bandákat, aminek egyik kiváló képviselője ez az új-zélandi zenekar. Nagyon keveset játszottak, de a kedvenc dalaimat elnyomták, remélem egyszer lesz lehetőség főbandaként is megnézni őket. (rádióban ízelítőül néhány nóta tőlük)
A köztes zenekart nem néztem meg, szánom-bánom, tűkön ülve vártam az Isist. Sikerült az Arenában a legjobb helyet kifogni, így jól láttam, hallottam a produkciót. Szép visszafogott fényekkel dolgozott a technikus, tökéletes összhangban a zenével. Mit is mondhatnék ömlengés nélkül róluk. Nagyon profi zenészek, a setlist odavágta az embert, régebbi és újabb dalok váltogatták egymást húsba vágó hangerővel. (amit egyébként csodálok az osztrák hangosításban, hogy egyszer sem csengett még a fülem a koncertek után) Egy-két kedvencem kimaradt, de így is óriási és maradandó élmény volt látni és hallani őket.
Köszi Petyának a meghívást, Tibinek a szervezést és a sofőrködést, Tamásnak a jegyet!