Aenimablog

“Ha meg akarod ismerni az embert ne azt nézd mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog, hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, hol a boldogságát sejti. Ez adja a lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Amikor válaszút elé kerül és döntenie kell kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli! Ez mutatja meg, mi volt bennünk a legerősebb, mi volt az a boldogság, amiért minden más irányú késztetést áldozatul odadobtunk. Elképzelhetetlen, hogy én a tökéletes boldogságomból valaha is kimozdulnék, ha nem sejteném, hogy ennél még létezik egy teljesebb, tökéletesebb boldogság is! Ha valami jó, abban benne is akarok maradni - kivéve, ha nem abszolút jó, s ennél még sokkal jobbat akarok.
Más kérdés, hogy tévedek, áltatnak vagy áltatom magam, s elindulok a lényem mélyéből fölfakadó hatalmi szenvedélyem útján - de hogy mindezt azért teszem, mert hív valami ismeretlen boldogságélmény az bizonyos.
Már az első lépést azért teszem meg, mert szomjas vagyok valamire, ami hiányzik… ami még nincs meg… egyszóval azért mert nem vagyok teljesen boldog.”

Müller Péter: Boldogság

Gavin Harrison for President.

Rádiófrissítés történt, ezúttal a szempont az volt, hogy számomra tetszetős, érdekes hangszerek, megoldások kerüljenek be a válogatásba.
Kezdésként az Opeth a mellotronnal, majd az Anathema a vocoderrel. Kimaradhatatlan a Tool, a Salival c. albumról választottam a Pushit c. dalt, amiben Danny Carey tablán játszik. Másik dal tőlük a Jambi, amely az első tool nóta, amiben szólózik Adam Jones, úgy nyilatkozott róla, hogy könnybe lábadt a szeme, amikor megírta, ehe-ehe, talkboxra figyeljoda. A Sepulturától a berimbau miatt az Attitude került terítékre \m/. A következő nótát egy hajdanvolt debreceni csapat követte el, a Stickmen. Kedves barátom Gza játszik Chapman Sticken, tőlük az Első szám c. számot hallgassátok meg. : ) A Dream Theatertól a continuum fingerboard miatt jöjjön az Octavarium, a didgeridoo miatt a Cryptopsytól a Screams go Unheard. Befejezésképpen pedig a Jane’s Addictiontől a Jane says a steal drum kiváló hangulata miatt ; ) Jó mulatást!

“A címben jelzett zenekarnév, mert ez egy zenekarnév, valószínűleg a legjobb, amit magyar szigorúzenei formáció kitalálhat magának, bár az Isten Háta Mögött nem is annyira szigorú, inkább mániákus, kicsit lökött, de ha kell, fegyelmezett, sőt architektonikus, na meg pszichedelikus persze, de ezt ne feszegessük ebben az országban. Sziget-tanulságokat próbálok most levonni, persze.
…
A mienknél jóval fejlettebb rock and roll kultúrákban is folyton napirenden lévő vita, hogy akkor kit és mit játszanak a rádióban, tévében, kit és mit nem. Ott is szoktak sírni zenekarok, hogy jaj, mink médiailag el vagyunk nyomva. A buta zenekar sír, az okos büszke rá, hogy nem játsszák. Direkt rájátszik.
…
Soha ennyi magyar rockzenekar nem volt, soha ennyi tehetség. Ma egy tizenéves hozzáfér mindenféle zenéhez, hozzáfér a hangszerekhez, ha szerencsés, még gyakorolni is van helye és ideje. Föl tudja venni a számait akár, összerakosgatni föltört programokkal a számítógépén, kész is a demo, megy föl a netre, már jönnek is Peruból, Malajziából, szerveződik a szubkultúra.
…
Nem százezres közösségek szerveződnek egy-egy zenekar köré, hanem pár százasok. Ha föltűnik valaki egy ütős kis break core-ral Kiskunlacházán, holnapután már játszik egy kisebb dél-franciaországi fesztiválon. Mindegy, hogy kit játszik a tévé vagy a rádió. Nem számít már.
A címben idézett nevű zenekart sem játsszák sehol, néha lemehet valami tőlük egy-egy alig nézett tévén, egy-egy obskúrus rádióműsorban. A Szigeten is az amatőr zenekaros színpadon (megalázó színpad) léptették föl őket, nem sértődtek meg, igazuk volt, sokkal jobb itt, a fák alatt, kis cuccon, mint egy ürességtől kongó, fülledt óriás sátorban. És ott volt az a pillanat nekem a Szigeten, amit hát jobb híján nevezzünk rock and rollnak, amikor egyszerűen eldobtam a fröccsömet, mindenféle koordinálatlan mozdulatokat tettem nyakkal, lábbal, karral, kockáztatva akár a húzódásokat, és üvöltöttem a zenekarral együtt a Közelítő-távolító című szám refrénjét. Na, ez a magyar dal, nem a Kőfalak leomlanak meg a Requiem meg a többi szemilakodalmas marcipánhuszár-nóta. A hazai rock and roll egyik csúcsteljesítménye, tessenek megjegyezni.”

forrás: klikk

Leszálláskor miért tapsolnak a magyarok a repülőn?

A focinak miért nincs semmi jelentősége az olimpián?