Twilight saga
Stephenie Meyer: Twilight, New Moon, Eclipse, Breaking Dawn
Minden könyvesbolt tele van vele, óriási hisztéria övezi, akárcsak a Harry Potter kiadásokat. “Egyél tehénszart, tízmilliárd légy nem tévedhet!” alapon megvettem az összes részt. Ha már felmerült HP, az összehasonlítás magától adódik. Harry története jó és gonosz küzdelmét mutatja be, olyan emberi értékeket próbál közvetíteni a gyerekeknek mint barátság, becsület, bajtársiasság, őszinteség, bátorság. J.K.Rowling sokat csent más befutott szerzőktől, de mégis sikerült létrehoznia egy olyan sajátos atmoszférát, ami csakis a varázslóvilágra jellemző.
Az amerikai írónővel több gondom is van. Számomra egyik karaktere sem hiteles, a főhősnő egy önmagával elégedetlen, folyton panaszkodó 17 éves (aki egyébként koravén is, mintha 33 lenne, akárcsak a megalkotója) és semminek nem tud örülni, önző és gyenge. A vámpírvilág nevetséges, hiteltelen a makulátlanságuk, a vámpír lénye vész el abban, hogy nem isznak emberi vért ún. vegetáriánusok (??) és nagyon tisztességesek. Írói szabadság ide-oda, ez így abszolút nem kelti fel az ember érdeklődését. Node ne felejtsük el, hogy ez csak egy körítés, a történet lényege az érzelmi vonulat, a bombázó fiúvámpír meg a középszerű átlagos lány egymásba szeret és őrületes vonzalom alakul ki közöttük. Rengeteg felesleges leíró részt kell átolvasnunk (lapoznunk), hogy megtudjuk belőlük milyen fantasztikus Edward, a mellkasa, a haja, az illata és mennyire vágyakozik rá Bella (beszédes név, csak épp ellentmondásban áll a róla alkotott képpel).
A könyv tinédzsereknek íródott, nyilván nagyon fontos a külső ebben a korban is, de talán nem erre kellene a hangsúlyt helyezni, ráadásul a vámpírok tökéletessége mind kinézetben mind jellemben belőlem nevetést váltott ki. (a még inkább agyonajnározott film szerintem a nézhetetlen kategóriába tartozik).
Stephenie Meyer vallásos és ez - ha nem is direkt módon - megjelenik a sztoriban. Kiragadva egy konkrétumot: Edward a vámpír a létezése megszűnése utáni következő állomáson filozofál?? Ennél a pontnál kicsit paródiába fordult át számomra az egész és még csak a második kötetnél járunk a történetben. Újabb természetfeletti lények kapnak szerepet és mentik meg a történetet az unalomba fulladástól: a vérfarkasok, akik a vámpírok esküdt ellenségei.
A szpojlert elkerülendő nem kívánok a sztoriból és a többi kötetből elárulni további eseményeket. A könyv nagyon könnyű stílusban íródott, nem veszi igénybe túlságosan az ember agyát, a képzelőerőnkre sincs sok bízva, hiszen minden egyes apró lényegtelen momentumot alapos részletességgel kapunk meg, ami az egyik hibája is az írónőnek.
Nem jelentem ki kategorikusan, hogy rosszak ezek a történetek. Néhol dögunalmasak, az izgalmas részek is valahogy langyosak, nem borzolják fel igazán a kedélyeket, de a lapos stílus ellenére olvastatja magát, minden kötet végén kíváncsiak vagyunk a folytatásra.
Míg azonban a HP könyvekben gyönyörű nyelvi eszközöket használt JK Rowling, Meyer esetében irodalmi értékeket nem emlegethetünk. Összességében véve nem indokolt az óriási hype, egy jó közepest kap tőlem, mivel sokkal jobb szerzők maradnak észrevétlen a nagyközönség számára…
