Aenimablog

Kedvenc témám újra: a corában láttam egy lányt tetoválással. A hátán. Valami volt ráírva. Kanji írással. Már a seggagancsokon is röhögök, de az ilyeneken bírok a legjobban: klikk
Nem tehetek róla, de EZ jut róla eszembe

—-

… és hát meghalt Michael Jackson …  o_O

Csilla bném szereplése a nol-on: klikk

A Limp Bizkit egyébként nem volt rossz. A legggyengébb láncszem egyértelműen Fred Durst, de a zene teljesen élvezhető, már ha bírja az ember a nótáikat. A gitáros rendben van, a bgitáros és a bőgős is szimpatikus figura, a dj-t kevesebbszer hallottam megnyilvánulni, de a vokál nagyon nagyon gáz volt Ilyen erővel akár még én is állhattam volna a színpadon haha. Mögöttünk állt egy osztrák fiatalember, akinek sokkal inkább a deszkákon lett volna a helye, kiválóan helyettesítette mind az éneket, mind a hörgéseket és a rappelős részeket is, így még azokban sem volt hiányérzetünk

A Machine Head szerintem nagyon jól szólt. Olvastam róla cikkeket, hogy a hangzás szar volt, én nem vettem észre. Bár nem vagyok egy nagy fan, mégsem éreztem úgy, hogy csattogna és zörögne, ahogy az indexen írták. Főleg a régi nótákat vártam, amikből játszottak is. Aki elmegy Hegyaljára, biztosan nem fog csalódni.

Végre itthon újra, már tavaly is megfogadtam, hogy soha többé novarock és mégis… Öreg vagyok én már ehhez, főleg, hogy 4 órát vezettem összefüggő szürke esőfüggönyben, budapesti csúcsforgalomban grrr. De a Faith no more megérte. Jövőre csak akkor megyek, ha jön a Pearl Jam

Sosem gondoltam volna,hogy hallom valaha élőben a Temple of the dog Hunger strike c. nótáját. Tegnap sor került erre is, csak Eddie Veddert hiányoltam a vokálnál, Chris Cornell tökéletes volt. A szólólemezeit nem ismerem túlzottan, de arról alig-alig játszottak, főleg régi Soundgarden és Audioslave nóták hangzottak el. Kiváló énekes, egyetlen hamis hangot nem lehetett hallani, nagyon jó kis koncert volt.

Leszámítva az extrém körülményeket. A legkevesebb bajom a 12 fokos időjárás volt. A bajt az okozta, hogy a sok esőtől az egész fesztiválterület felázott, borzalmas dagonyázás folyt. Csak apró, csúszkáló lépésekben lehetett haladni, az embernek cuppogott a cipője a sárban. Ha nem lennék finnyás és öreg ehhez az egészhez, kínomban röhögtem volna a több kilométeres csúszásmászáson. Így viszont fel voltam rettenetesen háborodva, hiszen ha van a szervezőknek arra a pénze, hogy ilyen nagy neveket kifizessenek, legalább a színpad előtt megoldhatták volna, hogy az ember ne süllyedjen bokáig a trutyiban. A Chickenfoot kimaradt a megtekintésből, mert egyszerűen nem jutottunk át a másik színpadra. Elképesztő állapotok uralkodtak. Hiába a bakancs, a gumicsizma, nagyon nagyokat lehetett esni. Ezek után nagy dicséret a tavalyi Campus fesztivál szervezőinek, akik legalább szereztek trágyaszagú szalmát… Nos nagy nehezen kijutottunk a parkolóig a kocsikat kerülgetve, a sötétben többször majdnem elestünk, izomból nekimentem egy vonóhorognak is. Ennél a pontnál vesztettem el az összes humoromat. A kocsi is kis híján elakadt, nagy szenvedések árán lehetett elhagyni a szántóföldet. A ma esti program erős megfontolás alatt…